Hogy ki vagyok...

Irományaim: Hogy ki vagyok...
------------------------------

Hogy ki vagyok...
Egy kósza lélek...

Szemlélem a világot furcsán.
Ez az én utam, de nem az én világom.

Lépdelek a saját utamon és egy csomagot viszek az éjszakában.
Néha elbotlok egy-egy sziklában, ami a sötét árnyak övezte erdőben a lábam elé kerül.
Ahogy tudok, feltápászkodok és gyalogolok tovább.
Néhányan ezt figyelik. Valaki csak végignézi, valaki felkarol. Valaki kinevet, valaki leporol.
De tiszta, többet nem leszek és az esésektől szilánkokra tört csomag sem lesz többé egy.
Összerakni, összeragasztani lehet, de soha nem lesz többé egy, soha nem lesz olyan mint rég. A ragasztás mindig látszik, mindig érezhető. Lecsiszolni, lefesteni le lehet, de sosem lesz olyan mint azelőtt.
A repedések mindig ott lesznek, még akkor is, ha nem láthatóak.
Ezt a csomagot viszem. Ez a csomag bennem van.
Ezt a csomagot viszem és remélem, hogy valakire egyszer rábízhatom. Olyanra aki megbecsüli. Ezt a szilánkokra tört, viseltes csomagot.
Olyanra akinek fontos lesz. Annyira, hogy odafigyelve összerakja és egybeolvassza azokat a réseket, repedéseket, amit eddig senkinek nem sikerült.
Volt akire rábíztam és kisütött a nap, de a fénytől elvakulva elejtette. Nagynehezen visszaszereztem és vittem tovább, immáron ismét sötétben.
Vinnem kell tovább... Azért, mert valakinek erre a csomagra lesz szüksége, hogy kisüssön az ő napja is.
Egyszer, mindenki napja ragyogni fog. Egyszer, két ember napja egyszerre fog ragyogni.
A csomagok egy része pedig célba ér.
Hogy az én csomagom eléri-e a célját, nem tudom...

Ez az én utam, ez az én csomagom.
Szemlélem, ahogy halad az útján.

Hogy ki vagyok...
Elmondani félek...

------------------------
Írta: HPoltergeist – BNI
2011.11.03. Budapest